MetaGalaktika 11

Kazinczytól egy új reformkorig

A magyar SF krónikája

A magyar tudományos-fantasztikus irodalom évszázados múltra tekinthet vissza, de jelene sem megvetendő, amelyben egyúttal jövője is benne foglaltatik. Kilenc tanulmány próbálja most elemzés alá vetni e népszerű tematikát, mely fiatal olvasók nemzedékeivel szerettette, s szeretteti meg ma is a könyvek világát. És az eszmefuttatások mellett illusztrációkként remekbe szabott novellák, regényrészletek mutatják be a hazai SF által bejárt utat a kezdetektől napjainkig.
A Galaktika stábja és a Magyar Scifitörténeti Társaság által közösen összeállított kiadványban S. Sárdi Margit két tanulmánya is szerepel, egyik az SF megszületéséről ír, másik az utópiák kapcsolatát elemzi a későbbi tudományos-fantasztikus irodalommal. Veres Miklós a 19. század nemzeti érzelmű utópisztikus regényeit ismerteti. Simon Péter a Nyugat folyóirat köré csoportosuló szerzők SF-műveit mutatja be. Csuti Emese a tematika nőíróit veszi sorra, Csordás Attila pedig az 1950-es, '60-as évek ismeretterjesztést előtérbe helyező szerzőit. Pogány Dalma a Galaktika által kinevelt új nemzedékek munkásságát méltatja, majd Huszár András ezt követő tanulmánya a '90-es évek irányzatait taglalja. Végül Németh Attila ír a 2000 óta eltelt közel egy évtized fejleményeiről, a legújabb írógenerációról.
Az esszéket novellaritkaságok kísérik, valamint egy regényrészlet. Bessenyei György utópisztikus szatírája a 18. században íródott németül, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fordította magyarra. Tóth Béla képviseli a 19. századot, Tábori Róbert a századfordulót, a Nyugat nemzedékét Tóth Árpád. A nőírók nevében Kosáryné Réz Lola szól, a tudomány Kulin György asztala, a Galaktika nagy nemzedéke pedig Kasztovszky Béla hangján szólal meg. A '90-es évekből Szélesi Sándor mutatkozik be, majd a legfiatalabb generációból László Zoltán, Antal József és Kovács T. Mihály.

Olvassa el a MetaGalaktika 11 c. kötet ismertetőjét:

ekultura.hu

A MetaGalaktika 11 tartalmából: