Vernor Vinge

Teljes nevén Vernor Steffen Vinge Waukeshában,
Wisconsinban született 1944. február 10-én (bizonyos források szerint október 2-án). Szakmáját tekintve matematikus, számítógép-tudós és tudományos-fantasztikus író. A San Diego-i Egyetemen dolgozott matematika professzorként nyugdíjazásáig.

Első, Apartness (Távolság) című írása 1965-ben jelent meg az Analog Science Fiction Magazinban. Az 1960-as években több novellája is megjelent, többek között a Grimm’s World (Grimm világa) 1969-ben. 1975-ben a The Witling (Az okostojás). Legelső komolyabb elismerését a True Names-re (Igaz nevek) kapta 1982-ben. Egyike volt az első olyan írásoknak, amelyekben a kibertér nem csak említés szintjén jelent meg, hanem teljesen kidolgozva. Következő két regénye, The Peace War (A béke háború, 1984) és a Marooned in Realtime (A valós idő foglyai, 1986) Részben áthatolhatatlan energiamezőket létrehozó technológiák hatásaival foglalkozik. E két írás alakította ki Vinge-ről azt az írói képet, miszerint nagyon kreatív és ötleteit mindig tudja kamatoztatni az írásaiban. E két regény és a True Names kihangsúlyozta Vinge érdeklődését a technológiai szingularitás iránt.
Az első Hugo-díját 1992-ben kapta meg az A Fire Upon the Deep című regényéért. A történet egy „gondolati zónákra” osztódó galaxisban játszódik. Minél távolabb kerülünk a galaxis középpontjától, annál magasabb szintű technológiát érhetőünk el, mert egyre nagyobb sebességű információátvitel válik lehetővé. A Föld az úgynevezett „Lassú Zónában” helyezkedik el, ahol a fénysebességet nem lehet átlépni. A regény nagy része azonban az „Odaát” nevű zónában játszódik, ahol a fénysebesség ugyan átléphető, de a Szingularitás még itt sem következett be, mivel ahhoz még nagyobb gyorsabb információáramlásra volna szükség.

Ha pedig a Szingularitásnál tartunk, érdemes néhány szóban bemutatni az elméletet. Először az 1960-as években írt róla I. J. Good, majd Neumann János is. Vinge, annak ellenére, hogy – matematikusként – már a nyolcvanas években is beszélt erről a jelenségről, először 1993-ban adott ki róla egy tanulmányt Technológiai Szingularitás címmel. „Harminc éven belül meglesznek a technológiai eszközeink az emberfeletti intelligencia létrehozásához. Nem sokkal ezután az emberiség kora véget ér.” – ez a mondat Vinge esszéjében olvasható. Vinge a kifejezést inkább fizikai, mint matematikai metaforaként használta: ahogy egyre jobban megközelítjük a Szingularitást, modelljeink amelyekkel a jövőt megjósolhatjuk egyre bizonytalanabbakká válnak, hasonlóan ahhoz, ahogy a fizikai modelljeink egyre kevésbé lesznek használhatók, ha megpróbáljuk leírni a gravitációs szingularitásokat. Vinge szerint az emberfeletti intelligenciák, legyenek azok akár kibernetikailag javított emberi elmék, akár mesterséges intelligenciák, sokkal hatékonyabb módon tudják majd javítani saját elméjüket, mint az emberi intelligenciák, amelyek létrehozták őket. „Amikor az emberinél magasabb intelligenciák irányítják a fejlődést” - írja Vinge - „a fejlődés sokkal gyorsabbá válik.” Az önfejlesztő intelligenciák visszacsatolt hurokjai rövid időn belül hatalmas technológiai fejlődést fognak eredményezni.
Az A Deepness in the Sky 1999-ben készült, 30 000 évvel a Fire upon the deep előtt játszódik és 2000-ben kapott Hugo-díjat. Szintén Hugo-díjat kapott a Fast Times at Fairmont High (Gyors idők a Fermontban) (2002) című novellájáért és a The Cookie Monster (Sütiszörny) (2004) című kisregényéért, amely a Hipergalaktika egy korábbi számában már megjelent. Vinge 2002-ben hagyta abba a tanítást a San-Diego-i állami egyetemen, azóta minden idejét az írásnak szenteli. Volt felesége, Joan D. Vinge, akitől 1979-ben vált el, szintén ismert sci-fi író (hazánkban két könyve jelent meg).

Vernon Vinge karrierje lassan ötvenéves lesz és ez alatt az idő alatt hét regényt és öt novelláskötetet jelentetett meg. Ezek közül hazánkban hamarosan megjelenik A szivárvány tövében című regény, amit a szerző 2006-ban írt. Ez a könyv 2007-ben két díjat is hozott Vinge-nek. Megnyerte a Hugo-díjat, a Locus-díjat illetve Campbell-díjra is jelölték.

Gricman Kata