Részlet China Miéville Armada c. fantasztikus könyvéből

HATODIK FEJEZET

Lámpák derengtek a víz alatt. Zöld, szürke, hidegfehér és borostyánszínű gömbök, egyenesen a homáremberek gyáraiból. Bevilágították be a város alsó részét.

Fény csillant a vízben lebegő részecskéken. Nem pusztán az ezernyi lámpából áradt a derengés. A reggeli napfény folyosókat vájt a vízbe, rézsútosan hatolt le a felszín alá, járatokat fúrt a hullámoktól a mélyebb rétegekig. Halak köröztek közöttük vagy haladtak át rajtuk némán.

Alulról nézve a város árnyékok alkotta szigetvilág volt. Szabálytalan volt, szétterülő és hihetetlenül összetett. Eltérítette az áramlatokat. Tőkesúlyok sorai álltak egymásra merőlegesen. Horgonyláncok lógtak hosszú szőrszálakként, lazán és elfeledetten. A város nyílásaiból hulladék bugyogott elő; szilárd és szemcsés salak, nehézkesen örvénylő, kis csomókban felszínre buggyanó olaj. A szemét szüntelen áradata bemocskolta a vizet, de végül lassan feloldódott benne.

A város alatt néhány száz méterre gyorsan gyengült a fény, majd mérföldeken át csak sötét víz következett.

Armada alatt burjánzott az élet.

Halak cikáztak a hajógerincek között. Gőteszerű alakok suhantak céltudatosan az alsó kibúvók körül. Dróthálós ketrecek préselődtek üregekbe és lógtak láncokról, tele kövér tőkehalakkal és tonhalakkal. A homáremberek élőhelyei daganatokként duzzadoztak.

A város határain túl, lejjebb, a fény legalsó régióiban hatalmas, félig megszelídített tengeri sárkányok forgolódtak és táplálkoztak. Tengeralattjárók merev árnyai dohogtak. Egy delfin fáradhatatlanul rótta vidám köreit. A város elmeszesedett aljának önálló, mozgó gazdasága és politikája volt.

Körülötte a tenger anyagiasult zajtól vibrált: szaggatott csattogástól és a konduló fém rezgéseitől, az egymásba érő áramlatok vizének tompa súrlódásától. Vakkantásoktól, amelyek szertefoszlottak, amikor kiértek a levegőre.

A város alatt kapaszkodó és lebegők lények sokaságában akadt néhány tucatnyi férfi és nő is. Elnyújtott, lassú mozdulataikkal esetlennek tűntek az elegáns páfrányok és szivacsok mellett.

A víz hideg volt, a felszíniek vulkanizált bőröltözéket, rézből meg edzett üvegből készült sisakokat viseltek, és légzőcsövek kötötték össze őket a fenti világgal. Létrákon álltak és köteleken lógtak, ingatagon lebegtek az elképzelhetetlen mélység fölött.