Jean-Claude Dunyac

Jules Verne óta talán Jean-Claude Dunyach az első nemzetközileg is elismert francia író. Egyike a legjobb francia sci-fi íróknak, annak ellenére, hogy nem ez a szakmája. 1957. július 17.-én születetett Toulouse-ban, a „rózsaszín városban”.

Matematikát és számítástechnikát tanult majd mérnöki diplomát szerzett. PhD dolgozatát a szuperszámítógépekből írta, ami már csak azért is érdekes információ, mert akkoriban ismerkedett meg a kiberpunkkal és Gibson: Neurománcok c. könyve is nagy hatást tett rá. 1982. óta dolgozik az Airbus nevű cégnek mérnökként, de ha a hobbijáról kérdeznénk, ezer más dolgot tudna mondani. Dalszövegeket írt egy rock együttesnek, amelyben gitározott is és még szex boltot is vezetett, bár rövid ideig – saját bevallása szerint, ezt azért csinálta, mert jól mutat az életrajzában. Mindemellett még arra is szakított időt, hogy sci-fi novellákat és regényeket írjon. Első elbeszélése 1982-ben jelent meg a Fiction magazinban. Ezt pedig önálló novelláskötete követte, Autoportrait címmel, amit 1986-ban jelentettek meg. A Le jeu des sabliers két kötetben jelent meg 1987-ben a neves Fleuve Noir kiadó SF-sorozatában. Ez volt a legelső megjelent regénye, bár még közelebb állt a fantasy világához, mint a Sci-Fiéhez. Amellett, hogy műveivel minden francia elismerést begyűjtött már, még a Galaxies magazin szerkesztője is volt egy ideig. Az elmúlt 28 évben hét regényt és hat novelláskötetet jelentetett meg Franciaországban. Ezek közül jó néhány megjelent már további kilenc nyelven. Többek között angolul és magyarul is olvashatók művei.

A Halott csillagok című regényét először 1991-ben adták ki Franciaországban, majd több mint tíz évvel később (2008) hazánkban is kapható lett a Metropolis Médiának köszönhetően. Könyvében nem csak társadalmi témákat boncolgat, hanem a művészek jövőbeli szerepét is kutatja, hiszen véleménye szerint 10-20 éve még nem volt akkora szakadék a szépirodalom és a Sci-Fi között, mint napjainkban. Amellett, hogy ezekre a kérdésekre keresett válaszokat, még a magánéletét is beleszőtte a könyvbe, az egyik karaktert – Marikát – feleségéről mintázta.

A Halott csillagokban a művészek olyan kérdésekre keresik a válaszokat, hogy hogyan lehet megtalálni az „igazit” a tökéletes egyensúlyt vagy épp milyen módon lehet egy test nélküli lelket szeretni és megérteni vagy pedig kimutatni felé az érdeklődést.
A könyv folytatásán az Étoiles mourantes-en, már Ayerdhallal dolgozott együtt. Ez a könyv hazánkban, dupla kötetben, Haldokló csillagok címmel jelent meg 2010-ben. Az elismerések alapján mindenképp megérte az a négy év, amit a szerzőpáros a könyvre szánt. Hiszen nem csak bestseller lett Franciaországban, de - többek között - megnyerték vele az 1999-es Grand Prix de la Tour Eiffel-t is. A regény 700 évvel a Halott csillagok után játszódik, természetesen új szereplőkkel, de hasonlóan komoly gondolatokkal.

Újabb sikernek könyvelhette el, hogy Angliában is az „Év legjobb SF-jének” választották az egyik novelláját. Ennek köszönhetően 2004-ben megjelent a The Night Orchid: Conan Doyle in Toulouse című novellás kötete, ami tizenhat novellát tartalmaz. Ennek kiadását egy kis kiadó vállalta. Ezzel pedig Dunyach végképp elérte, hogy nemzetközileg elismert író váljon belőle.

Gricman Kata